Balatonszemes közigazgatási területén, Telki és Rádpuszta között, a Barát-dűlő nevű erdős hegyoldalban található a középkori Mindszent pálos kolostor helyszíne. A 18. században még magasan álló falakkal álló épületegyüttes helyén mára csak buckák és rablógödrök borította felszín maradt. Egy 2012-es kisebb ásatás és helyszíni megfigyelést (Varga Máté) a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszéke 2014. október 20‒30 között tanásatás keretében kezdte meg a lelőhely szakszerű feltárását a település önkormányzatának támogatásával. A 14–15. századi pálos kolostor romjain előbb Bertók Gábor segítségével geofizikai felmérést végeztünk, majd ennek eredményei, illetve a 2012-es kisebb ásatás adatai alapján összesen három, ÉNY‒DNY irányban futó, 16 m hosszú szelvényben megkezdtük a munkát, a remélt falak és épületmaradványokra merőlegesen. A szelvényt három részre osztottuk 50 cm széles tanúfalakkal. 15‒20 cm-es mélységben már erősen törmelékes kevert betöltést bontottunk ki, melyben középkori téglamaradványok és habarcs került elő. Mindhárom szelvényben a humusz eltávolítása után helyenként összefüggő, masszív, világos színű habarcsos törmelék jelentkezett, alatta pedig fal- és alapmaradványok, tehát az egykori templom nyomait sikerült megtalálni. Számos kőfaragvány mellett a 3. szelvényben előkerült a templombelső padlótéglákkal kirakott járószintje is, amelyen a beszakadt mennyezethez tartozó kövek feküdtek.

Türk Attila

 

A kutatási programok egyes szezonjairól szóló fényképes beszámolókat a Facebook oldalunk tartalmazza.

 


 

 

Élménybeszámoló

2014. október 29 – november 1.

Az őszi szünet második hetében (október 29. és november 1. között) utaztunk le Balatonszemesre, ahol egy 14–15. századi pálos kolostor romjainak a feltárását kezdtük meg Türk Attila ásatásvezető és Végh András szakmai konzulens vezetésével, illetve Varga Máté kaposvári régész közreműködésével. Takács József Polgármester Úr, illetve a község szívélyes fogadtatása és a kiváló ellátásnak köszönhetően nagyon jó hangulatban teltek a nappalok és az esték. Mivel már a társaság nagy része a harmadik évét tapossa történelem-régészet szakon, összeszokottan és dinamikusan haladtunk a terepi munkával.

A harmadik évfolyamból: Balogh-Bodor Tekla, Budai Dániel, Léhner Zita, Polónyi Emese, Takáts Bendegúz és Zágorhidi-Czigány Bertalan, vettek részt a feltáráson. Emellett egy első éves bátor hallgató, Balatincz Anna választotta első bevetésének a balatonszemesi feltárást, akinek ez kiváló lehetőséget adott a tapasztalatszerzésre és a terepi munkába való betekintésre. Szegedről Hegyi Borbála régészhallgató (MA) csatlakozott hozzánk, illetve a feltárás logisztikai hátterét megszervező Civil Régészeti Alapnak köszönhetően lelkes civilek is segítettek. Mindenki kivette a részét a feladatokból, a csákányozástól kezdve a finom bontáson át a padlótéglák rajzolásán keresztül a fotózásig.

Szállásunk a régi iskola épületében volt, ahol az egész napi kemény munka után volt lehetőségünk lazítani és kipihenni a nap fáradalmait. Köszönhetően Mészáros Teréznek a község részéről, és a Civil Régészeti Alap vezetőjének, Papp Attilának, semmiben sem szenvedtünk hiányt, legyen szó gyökérvágóról vagy hideg elleni védőitalról. Az ő áldozatos munkájuk nélkül ez az ásatás nem jöhetett volna létre. Az öt napból rengeteg érdekes vagy vicces történetről mesélhetnénk, de mi most mégis csak egyet szeretnénk kiemelni, a többiről és a jó hangulatról beszéljenek a képek.

Még két fontos résztvevője volt az ásatásnak, akikről eddig még nem ejtettünk szót: ők pedig a közelben fészkelő réti saspár. Bár ők valószínűleg semmit sem tudnak rólunk, mi igencsak sokat megtudtunk erről a kiemelten védett állatfajról, különösen a családi életükbe nyerhettünk betekintést. Ásatásunk ideje alatt nagyon sokat tettünk biztonságuk és lelki békéjük háborítatlanságáért. A védett madarak közvetlen környezetében igyekeztünk csöndben és észrevétlenül dolgozni, az ásatást követően a betemetett szelvények felszínén még a lehullott faleveleket is visszarendeztük. Az isteni Gondviselésnek és a békés együttélésünknek köszönhetően büszkén elmondhatjuk, hogy nem kerültünk közelebbi konfliktusba az említett saspárral.

Mi ebből a tanulság? Nincs az az akadály, amit egy Pázmányos régész hallgató ne tudna legyőzni, ha az egy szent tudomány (régészet) előrehaladásáról van szó. Mindezek fényében elmondhatjuk, hogy igen sikeres négy napot tudhatunk magunk mögött, és bizakodva a további sikeres együttműködésben a sasokkal, egy hosszú távú tanszéki projektnek nézünk elébe.


Polónyi Emese
Balogh-Bodor Tekla